1241-ben a várat ellenség támadta meg. Ezek a tatárok voltak, akiknek azonban nem sikerült a Szepesi várat bevenniük. Valószínűleg azért, mert a többi magyarországi várral ellentétben nem éghető fából épült, hanem kőből. Egy álló évig tartó fosztogatás után a tatárok hirtelen elhagyták Magyarország területét. „… Mindemellett Máté prépostnak a Szepesi várban megfelelő helyet biztosítunk torony és palota építésére, amelyeket felépíthet, megerősíthet és vigyázhat a vár védelme, és a már említett templom haszna érdekében. Hozzátesszük, hogy a püspökség eme helyét, és az általa felépített épületeket ő és utódai örökös jogon birtokolni fogják …“ IV. Béla 1249-es rendeletéből idéztünk. Ez az első közvetlen írásos bizonyíték a Szepesi vár létezéséről. A Szepesi vár ekkor még csak a várdomb legmagasabb részén állt, és királyi tulajdonban volt. A várnagy innen igazgatta a magyar király nevében a királyi területeket. A prépost az említett királyi rendelet alapján a domb legfelső részén elterülő fellegvár alatt éppen itt építtette fel a szögletes, háromemeletes lakótornyot. A toronyból csak az alapok maradtak fenn a román kapuval. És Önök éppen e kapunál állnak. Az idők folyamán ezt a teret új várfallal vették körbe, és így ma már nem a vár előtt állnak, hanem a vár román kori elővár részében. Most beléptek azon a kapun, amelyen keresztül az elmúlt korok emberei léptek be. Ebben a lakótoronyban lakott a prépost, amíg el nem készült számára a kolostor romjai mellett épülő, annál sokkal reprezentatívabb székhely, a mai Szepeshely. Ezt a tornyot később lőporraktárként használták, ezért is nem áll már. Ahhoz a 16. századi éjszakához, amikor a levegőbe repült, egy monda kapcsolódik.
Back To Top